Sajnos nagymamámat nem ismerhettem meg, mielőtt megszülettem, elhunyt. Hagyott az akkor velem állapotos anyukámnál azonban egy naplót, s kérte, hogy 16 éves koromban adja át nekem. Mintha csak tudta volna, hogy anyukám egy lánygyermeknek ad majd életet. A napló első oldalán a következő sorokat írta:

“Ne siess nagylánynak lenni, boldogok a gyerekek, kívánom, hogy labdázni is csak ezután tanulj meg”

S milyen bölcs gondolat volt e mondat.