Category Archives: Blog

A család és a gyermek (II. rész)

család sétál

Oly sok történetet tudnék kicsi gyerekekről mesélni, főleg amióta bölcsődés korosztállyal foglalkozom. Náluk is sokszor érezhető, hogy ebben a kusza világban nem kapják meg a számukra oly fontos nyugalmat. Sokszor mondom is a szülőknek, úgy sajnálom őket, mert mi felnőttek is mindig futunk, kapkodunk, időnk, türelmünk kevés, sok inger ér bennünket is nap, mint nap, elfoglaltak vagyunk és a gyerekre kevés idő jut. Sorolhatnám azon akadályokat, amit egy kicsi gyerek nem ért, mert ő ösztönös. Az ő kis világában a család, a törődés jelenti a biztonságot, a vele való foglalkozás segíti fejlődését. Mi felnőttek viszont (tisztelet a kivételnek) sokszor nem tudunk a gyerekre hangolódni, hiszen a sok nehézség, ami ér bennünket, sokszor felemészt, fáradtak vagyunk, nem tudunk kikapcsolni.

Beírassam a gyermekem bölcsődébe?

kindergarten_playing

Sajnos nagymamámat nem ismerhettem meg, mielőtt megszülettem, elhunyt. Hagyott az akkor velem állapotos anyukámnál azonban egy naplót, s kérte, hogy 16 éves koromban adja át nekem. Mintha csak tudta volna, hogy anyukám egy lánygyermeknek ad majd életet. A napló első oldalán a következő sorokat írta:

“Ne siess nagylánynak lenni, boldogok a gyerekek, kívánom, hogy labdázni is csak ezután tanulj meg”

S milyen bölcs gondolat volt e mondat.

Bemutatkozó: Kezdődik a blog

csuryzsuzsanna

Csúry Zsuzsanna vagyok, a Kópévár bölcsőde megálmodója. Azért használom a megálmodás szót, mert mindig érdekelt a kicsi gyerekek világa. Betekintést akartam kapni, hogyan kell átsegíteni őket nehézségeiken, elfogadni őket amilyenek, dicsérni, amikor szükséges, türelmesnek lenni, átölelni, szeretni, tudni bocsánatot kérni – ha kell -, tanulni tőlük és még sorolhatnám…

Először egy olyan játszóházat hoztam létre, ahol a gyermekek önmagukat segítik mozgásukban, kreativitásukban, ahol önfeledten játszhatnak, gyermekek maradhatnak. Egy jó pár év elteltével a szülők kérdésére, “miért nem gondolkodom bölcsődében, óvodában” hiszen látják a gyerekekhez való viszonyom. Rájöttem: miért is ne?