A család és a gyermek (I. rész)
Tudjuk, egy gyermekre a család van a legnagyobb hatással, hiszen a család elsődleges közeg, amely körülvesz minket. Kulcsfontosságú szerepe ugyan az anyának van, de fontos az apa jelenléte is, a szülők egymás iránti tisztelete, ami alapot ad a gyermek személyiségének fejlődéséhez, hiszen a meleg környezet és az otthon hangulata a gyermek emlékeibe mélyen beleivódik.
A családi boldogság kitartást és kudarctűrő képességet igényel. A mai felgyorsult világban, ahol egyre kevesebb idő marad, ahol nap, mint nap kihívásokkal kell megküzdeni, egyre nehezebb megteremteni és biztosítani egy egészséges egyensúlyt. Nehezíti ezt az is, hogy egyre több a külön élő szülő, ami a gyermek életében komoly terheket, lelki kavarodást, érzelmi törést okozhat. Mindazonáltal egy hiányos családban felcseperedő gyereknél is mindkét fél jelentősen hozzá tud járulni a gyermek fejlődéséhez, hiszen a szülővel való kapcsolatunk mély nyomot hagy elkövetkező életünkre.
Én például egy nagyon jókedvű családban nőttem fel. Ez egy mélyreható alapot adott nekem, hogy azóta is vidám, sokat nevető ember vagyok.
Édesapám is arra tanított, “legyél mindig jókedvű, vidám és nevess sokat”, hisz az életben oly sok problémát meg kell majd oldani, s ezt nem mindegy hogyan teszed. Valóban, rengeteget jelent kedélyállapotunk egy-egy kihívás megoldásánál. Tudom, sokszor nehéz mosolyogni komoly megoldásra váró feladaton, de azt is megtapasztaltam, hogy nem mindegy, hogyan küzdjük le a mindennapos megmérettetéseket.
Életünk során sok, feldolgozatlan múltbeli traumát és meg nem oldott konfliktust hordozunk magunkban. A gyermekkor élményei egész életünket befolyásolják, mi több, társas kapcsolatainkra is kihatással lehetnek, ezért oly fontos a családtagok felől érkező visszajelzés viselkedésünkre. A gyermek fejlődése során meg kell, hogy tanulja kimutatni a tiszteletet, a megbecsülést környezete felé. De ne gondoljuk azt, hogy ez csak a gyerekre vonatkozik: a gyerek felé is elengedhetetlen ennek kifejezése. A tisztelet azonban nem egyenértékű a gyermek szabadjára engedésével, korlátok természetesen szükségesek.
A gyermek felnőtt korában sokszor azon az úton halad tovább, melyet kiskorában megtapasztalt. Ez alakulhat viszont másként is, hiszen nem mindegy, hogy a gyerek, hogyan éli meg a gyermekkorát. Van gyerek – aki érzékenyebb -, s ha rosszat tapasztal, ő is olyanná válik, de megeshet, hogy teljesen a másik irányba indul el.
Ismeretségi körömben sokszor tapasztaltam, hogy a gyermek felnőtt korára megromlik a viszonya a szülőkkel. Ennek számos oka lehet, de a legfontosabbak közé tartozik, ha kicsi korban nem szavazunk bizalmat a gyermeknek. Ezért is fontos, hogy a gyermek már pici korától kapjon elismerést, ha valamit jól csinál.
Ma az internet, különböző szakkönyvek próbálnak segítségre lenni egy-egy megoldatlan gyermeknevelési kérdésben. Ez ugyan szolgálhat támpontul, de a gyerek adott, s nem sorolhatjuk őt egy sémába. Hányszor hallani a szülőktől, hogy “én csak jót akarok Neked”. De gondolkodtunk már azon, hogy az, amit mi jónak hiszünk, az biztos, hogy neki is az?