Csúry Zsuzsanna vagyok, a Kópévár bölcsőde megálmodója. Azért használom a megálmodás szót, mert mindig érdekelt a kicsi gyerekek világa. Betekintést akartam kapni, hogyan kell átsegíteni őket nehézségeiken, elfogadni őket amilyenek, dicsérni, amikor szükséges, türelmesnek lenni, átölelni, szeretni, tudni bocsánatot kérni – ha kell -, tanulni tőlük és még sorolhatnám…

Először egy olyan játszóházat hoztam létre, ahol a gyermekek önmagukat segítik mozgásukban, kreativitásukban, ahol önfeledten játszhatnak, gyermekek maradhatnak. Egy jó pár év elteltével a szülők kérdésére, “miért nem gondolkodom bölcsődében, óvodában” hiszen látják a gyerekekhez való viszonyom. Rájöttem: miért is ne?

Sokat gondolkodtam, majd döntésem egy családi bölcsőde létrehozása lett. Ami kellett hozzá elvégeztem. Elsőként olyan helyet kerestem, ahol mozgásuknak megfelelő terület van. Belső helyiségnél fontos szempont volt a világos, tágas tér, ahol színes játékparkot hoztam létre. Kis birodalmukat nagy odafigyeléssel rendeztem be, s törekedtem egy meleghangú, otthonias légkör kialakítására. Fontos szempont volt, hogy egy biztonságos, átlátható kert tartozzon az ingatlanhoz, melyben elsőnek egy óriási (4,30 m átmérőjű) trambulint szereztem be. Azóta is imádják!

Ezen elképzelés is gyümölcsöző lett, hiszen azóta is rengeteg időt töltünk a szabadban, ahol megismerhetjük a természet szépségét, s követhetjük annak folyamatos változását.

Döntésemben segített az is, hogy gyerekeim jóvoltából, akik – nevezzük így – jó kísérleti alanyok voltak, elsajátítottam mindent, ami a kisgyerekek lelki, testi fejlődéséhez oly elengedhetetlen. Kicsi koruk óta kialakult köztünk egy olyan bizalmi kapcsolat, amire mindannyian építhetünk, mindig számíthatunk egymásra, mind a mai napig. Amikor már nagyobbak voltak, nyitott voltam minden ötletükre. Ők jelentették számomra a hidat köztem és a mai kis gyerekek között és felnőttként (most 30 és 26 esztendősök) mellettem állnak, segítenek, ötleteket adnak a mai kornak megfelelően.

Nagy öröm, hogy belevágtam e csodálatos hívatásba, hiszen nap, mint nap sok boldog arcocska tekint rám, habzsolom kreatív ötleteiket, mondásaikat, beköpéseiket, figyelem cselekedeteiket és nem utolsó sorban őszinteségüket. Mert bizony róluk elmondhatjuk, hogy a „ami a szívükön, az a szájukon” elvet képviselik.

És hogy miért kezdjük/kezdem el ezt a blogot?

Nagyon szigorú családban nőttem fel, s már kisebb koromban megfogadtam, ha valamikor gyermekem születik, törekedni fogok egy jó kapcsolat kialakítására, ahol fontos, hogy a gyermek megtanulja, hogy az őszinteség nem jár megtorlással, ahol rájön, hogy tetteinkért felelősséggel tartozunk. Ahol tudja, hogy bármilyen bajban is számíthat a felnőttre. Ezzel egyfajta biztonságot, stabil hátteret kap. Természetesen ennek oda – vissza kell működnie. Mindent szerettem – ha kell többször – megértetni, elmagyarázni. Bár nem szeretem a “nevelés” szót (inkább példát mutatok), de elmondhatom, hogy elvem – véleményem szerint – jól bevált, s a gyermekeimen keresztül szerzett tapasztalataimmal ennyi év után a kis apróságoknál mind a mai napig jól működik.

Ez alatt az idő alatt rengeteg egyéniséggel ismerkedtem meg. Egy hihetetlen színes paletta, ami sok-sok történettel párosul. Hiszem, hogy a szülők- akik bölcsődénket választották az évek alatt – elveim miatt döntöttek így, mivel ezeket mindig elmondom a bemutatkozás során. Egy gyermek tanítása csodálatos és nagyon színes feladat, néha viszont magunk is kihívásokkal szembesülünk. Ezért előfordult, hogy környezetemben és a szülők közül egy páran tanácsért is fordultak hozzám, félelmükhöz és bizonytalanságukhoz kértek segítséget, vagy egy nyugtató másodvéleményét szerettek volna hallani tőlem. Ez teljesen normális, hiszen mások véleményét szívesen halljuk, hogy abból bővítsük saját tudásunkat. Emellett úgy érzem nem csak én, de sok más szülő is megosztaná saját kis történetét. Ezért gondoltam, belekezdek a blog írásába, ahol szívesen mesélek olyan szituációkról és kérdésekről, amit a saját, illetve a bölcsődében megfordult gyerekekkel megtapasztaltam. Emellett nem csak én, hanem a kedves olvasó is megoszthatja ehhez gondolatait, így segítve egymást e csodálatos feladatban.

Ne maradj le a legújabb cikkekről, kövess minket Facebook-on!